2021.03.17.
Román-magyar közös szervezésű jog és irodalmi konferencia került megtartásra pénteken – egyelőre csak az online térben.
- március 12-én online konferencia zajlott Alexandra Mercescu, a Temesvári Egyetem jogi kara, valamint Fekete Balázs, az ELTE jogi kara oktatójának valamint a TK Jogtudományi Intézet tudományos főmunkatársának közös szervezésében. Az eseményre jelentős késéssel került sor, eredetileg ugyanis még a covidjárvány kitörése előtt lett megtervezve, míg a menetrendet fel nem rúgták a jól ismert körülmények. Végül a szervezők a konferencia online összehívása mellett döntöttek, így 2021 tavaszán végül ha távolsági úton is, de sor került a beszélgetésre. Az eseményen az eredeti terveknek megfelelően Molnár András, a szegedi jogi kar adjunktusa is részt vett.
Flaminia Stârc-Meclejan előadása arra irányult, milyen szolgálatot tehet a jog és irodalom a közös értékek azonosításában egy illiberális és fragmentált Európában. Kiindulópontja az volt, hogy a humaniórák feladata évszázadok óta az, hogy bemutassák, mi az emberi, ebben a feladatában pedig kiegészítheti a pozitivista értelemben felfogott jogot, ami leszűkül a puszta szabályokra. Az előadás Faruk Šehić Az Una hullámai (Knjiga o Uni) című regényét elemezte, amelyben a szerző a jugoszláv háború emlékét dolgozta fel. Elemzésében az Una folyó emléke a háború tudatalattiba beférkőző emlékének metaforájává vált, és a regény záró jelenete, melynek során a főhős úgy érezte, beleolvad a környező tömegbe, a közös pontok megtalálásának feleltethető meg. Az előadás végső tanulsága szerint ha a jog országhatárokon átívelően egyesítő szerepet akar betölteni, akkor nem csupán szabályozásból kell állnia, hanem értékekből, kultúrából, történelemből. műveltségből.
Molnár András előadása a spekulatív fikció világa felé fordult, és az első fele általánosságban arra mutatott rá, hogy a „jog és irodalom” mint jogtudományi irányzat megjelölése több irányban is bővíthető, mert az irodalmon kívül más médiumokra (pl. film, sorozat, stb.) is kiterjedhet, továbbá a hagyományos „magas” kultúra mellett a populáris kultúrával is foglalkozhat. Az előadás második fele azt elemezte, hogy Ian McDonald Luna-trilógiája milyen (fiktív) jogképet, közvetít, és ezen keresztül milyen, a jogelmélet számára is jelentős problémákra reflektál.
Simona Catrinel Avarvarei és Nicoleta Rodica Dominte azt elemezte, hogyan függ össze a szerzői jog két népszerű fikciós karakterrel, Arthur Conan Doyle Sherlock Holmesával és J. D. Salinger Holden Caulfieldjével, a Zabhegyező (Újabb fordításban: Fogó a zabban) hősével. Előadásuk fókuszában az állt, hogy mindkét hős a rajongói irodalom (fan fiction) korai alanyának tekinthető, akik kiterjedt rajongótáborra tettek szert, és a kreatív olvasók képzeletének köszönhetően alakjuk már annak életében függetlenedett megalkotójuktól. A szerzői jog által védett karakter csak akkor alkalmas a jogi védelemre, ha valóban élesen elválasztható a környezetétől és az olvasóktól, a fan fiction pedig elmossa ezeket a határokat.
Az első húszperces szünetet követően Matyasovszky-Németh Márton a jogi etnográfia és a jog és irodalom szemléletének kapcsolatával foglalkozott. Megközelítését nagymértékben Nagy Tamás szemléletére alapította, és egy olyan módszertant körvonalazott, ami alkalmas lehet a jogi narratológia magyarországi alkalmazására. Felidézte Nagy Tamás elemzéseit Hajnóczy Péterről, akinek Jelentések a süllyesztőből című kötete – melyben a szocializmus elmegyógyintézeti állapotait tárta fel, valamint azt, hogy a rendszer politikai ellenfeleit is ilyen helyekre zárta el – jogi etnográfiaként is felfogható.
Vileta Stratan előadása Dubravka Ugrešić, egy horvát író sorsával és műveivel foglalkozott. Ugrešić a jugoszláv háború idején kritizálta a katasztrófához vezető retrográd nacionalizmust, amiért el kellett menekülnie a hazájából. Ugrešić, bár számos ismerősre és rokon lelkű emberre talált Berlinben, ahová menekült, otthontalannak érezte magát, mert úgy érezte, elvesztette a hazáját. Élményeit meghatározza az, hogy végső soron megreked két „haza”, a szülőhelye és a menekülés helye között, és egyikben sem tudja teljesen otthon érezni magát. Gondolatmenete egy posztkoloniális jogelmélet körvonalaihoz vezetett.
Fekete Balázs a magyar puszta jogi kultúrájáról értekezett Illyés Gyula munkássága – mindenekelőtt A puszták népe – fényében. Előadásában a „puszta” szó kettős jelentésére hívta fel a figyelmet, ami utalhat egyfelől a sík földrajzi egységre, másfelől a mindentől távoli, „isten háta mögötti” elhelyezkedésre. Megközelítésmódja – Matyasovszky-Némethéhez hasonlóan – a jogi narratológia és jogi etnográfia alapjain nyugodott. Előadása akörül a tézis körül forgott, hogy a szociográfia mint irodalmi kifejezésmód termékenyen hozzájárulhat egyes jogi kultúrák megismeréséhez.
Alexandra Mercescu arra tett kísérletet, hogy a jogösszehasonlítás lényegét a stilisztikai fordulatok összehasonlításával ragadja meg, hogy az így könnyebben érzékeltethető legyen mások – mindenekelőtt a hallgatók – számára. Előadása a metafora különféle jelentéstartalmainak bemutatására irányult és azt igyekezett érzékeltetni, hogy a jogra a különféle nézőpontok talaján a legkülönfélébb metaforákat alkalmazzák. A jogösszehasonlítás egy ilyen metaforának tekinthető. De ugyancsak felfogható a jogösszehasonlítás mint szinekdokhé is, ami az egésznek valamely részével történő leírását jelenti, ebben az esetben az összehasonlított jogrendszerek mint egész a közös pontokkal kerülnek jellemzésre.
Cosmin Cercel az első világháború utáni Románia instabil állapotát elemezte a Robert Cover által kialakított „nomosz” fogalmának tükrében, és azt az állítást fogalmazta meg, hogy az emberek narratívái, az emberek normatív univerzuma nem esett egybe a törvények által kínált narratívával.
Tóth Katinka a költői igazságszolgáltatás újragondolásainak változatait mutatta be Heinrich von Kleist Kohlhaas Mihály című művének egyes modern parafrázisaiban. Ehhez az előadás elején bemutatta, milyen nehézségek merülnek fel a költői igazságszolgáltatás definiálása során, majd ennek tisztázását követően tért rá magára a költői igazságszolgáltatás különböző értelmezéseire.
Nicoleta Rodica Dominte, Simona Catrinel Avarvarei a századforduló környéki irodalmi szerzői jogi viták és kalózkodás társadalmi kontextusát járták körbe.
Pethő Nóra Shakespeare korába kalauzolta a hallgatóságot és azt boncolgatta, hogyan kapcsolódott össze a jog és a nyelv Shakespeare-nél, illetve Shakespeare korában. Ennek során arra mutatott rá, hogy abban az időben mind a nyelvhasználatra, mind a jogra tudatosan reflektáltak sokan abban az értelemben, hogy léteztek értekezések a retorikáról, vagyis a hatékony nyelvhasználatról, továbbá a jog működése egyfajta látványosságot, színházat jelentett az embereknek (pl. nyilvános kivégzések formájában).
A körülmények nem voltak kimondottan ideálisak egy ilyen konferenciához, hiszen a szervezők eredetileg személyes jelenléttel tervezték tető alá hozni az eseményt. A pandémia ezt meghiúsította, mindazonáltal jó lépés volt, hogy jobb híján virtuális úton meg lett tartva a rendezvény, mert sok izgalmas előadás hangzott el, amivel a Kárpát-medencei jog és irodalom kutatások újabb életjelet mutattak.
