2021.12.23.
2021. október 15-én nyolcadik alkalommal lett megrendezve a Jog és irodalom szimpózium. Ezt a konferenciasorozatot kétévente tartják meg a szervezők különböző helyszíneken. Idén a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete adott helyt a rendezvénynek, melynek szervezésében az Összehasonlító Jogi és Jogelméleti Intézet adjunktusa, Molnár András is részt vett. A konferencia hagyományainak megfelelően a jog és irodalom irányzat magyarországi művelői számoltak be aktuális kutatási eredményeikről.
Az idei konferencián a megszokott jogászi többség mellett a bölcsészettudomány is „képviseltette magát”. Valamelyest ennek jeleként értékelhető, hogy a nyitóelőadás, melynek megtartására a szervezők Földi Andrást, az ELTE professzorát kérték fel, hangsúlya a bölcsészettudományok, közelebbről a fordítástudomány felé tolódott, és az előadó Dante Isteni színjátékának különböző – Babits Mihály, majd a közelmúltban Nádasdy Ádám által elkészített – fordításait vetette egybe jogászi nézőpontból. A vizsgálódás indoka nem véletlen: az Isteni színjáték a középkori keresztény világkép szemléletes foglalata, és mint ilyen, nemcsak egy történetet mesél el, hanem egy rendről alkotott elképzelést is ábrázol, ebből kifolyólag az írás és annak szóhasználata a jogászok érdeklődése szempontjából sem közömbös. Az Isteni színjáték magyarországi sorsa nyelvi szempontból meglehetősen szerencsés, elvégre a XX. és a XXI. század elején egyaránt kiváló műfordítók gondoskodtak szövegének magyarításáról, mindemellett Földi professzor számos izgalmas aspektusát tárta fel a különböző megoldásoknak.
Az idei konferencián ismét változatos és izgalmas témák kerültek terítékre öt, többé-kevésbé tematikus blokkban. Az első blokkban Tímár Balázs több irodalmi példán keresztül mutatta be a jogszerű – de erkölcstelen – tettek megítélését és azt, hogy ez a megítélés a különböző időszakokban hogyan változik. Lőrinczi Lilla némileg általánosabb témát érintett és a jogi és irodalmi szövegek lehetséges összefüggéseiről beszélt az irodalmi kánonról és annak konstruált jellegéről alkotott elméletek fényében. Végül Kiss Valéria a demenciával kapcsolatos jogi kérdések irodalmi reprezentációjáról értekezett, rámutatva e jogi kérdések mögött rejlő sérülékenységekre.
A második blokkot Pethő Nóra nyitotta egy „klasszikus” témával: Shakespeare jog és irodalom nézőpontú elemzésével és annak vizsgálatával, hogyan válik a Shakespeare által ábrázolt jogi eljárásokban beszédessé a hallgatás. Munkácsi Péter felidézte a magyar „jog és irodalom” elemzések egy korai kezdeményezését, Moór Gyula elemzését Az ember tragédiájáról, amit Lukács György értelmezésével vetett össze. Sallai Balázs a magyar közigazgatás évszázados – és évszázadok óta aktuális – problémáit vette górcső alá Mikszáth, Móricz, valamint Oláh György kevéssé ismert, ám annál éleslátóbb novelláinak elemzésével. A blokkot Pintér Dóra filozófiai dimenziójú előadása zárta, amely Krasznahorkai László – Max Neumann: Állatvanbent című művét elemezte fenomenológiai nézőpontból.
A harmadik blokk fókuszában a populáris kultúra állt. A kezdő előadásban Molnár András a spekulatív fikció és a jog és irodalom kapcsolatának néhány általános kérdését járta körbe. Nogel Mónika Margaret Atwood VadÁdám-trilógiáján keresztül reflektált a génmanipuláció aktuális kérdéseire. Kevevári István pedig az ügyvédi tapasztalattal is rendelkező John Grisham Ha ölni kell című regényében tekintette át a jogos bosszú, valamint az amerikai faji kérdések problémáit.
Menyhárd Attila újfent a jog és irodalom klasszikus területére tért át, és az anyagi igazság mibenlétét kutatta Kohlhaas Mihály és Josef K. alakjainak vizsgálatával. Gellér Balázs Nietzsche hatalomelméletére és annak az állammal összefüggő vonatkozásaira reflektált. Filó Mihály Kafka A per című írása kapcsán elemezte a „törvény” és a „kegyelem” – jogi relevanciával is bíró – fogalmait, aminek során mindvégig a racionalizálás és a – Kafkára olyannyira jellemző – irracionalizmus határmezsgyéjén egyensúlyozott. A blokkot Tóth Katinka előadása zárta, amely Kohlhaas Mihály alakjának újragondolásait térképezte fel a kortárs magyar regényben, Darvasi László és Márton László munkáiban.
A konferencia utolsó blokkja a holokauszt témája köré összpontosult. Először Horváth Péter adott elő Philippe Sands Kelet-nyugati utca című regényéről és arról, hogy a mű a benne foglalt személyes élettörténetek felvázolásával hogyan hatott a bűnről való jogi gondolkodásra. Izsák-Somogyi Katalin azt járta körbe, hogy a jog mint narratíva hogyan értelmezi az önkényuralmi jelképeket. Az ötödik blokkot és egyúttal a konferenciát Fekete Balázs – a konferencia helyszínét biztosító TK JTI munkatársa – zárta, aki Kertész Imre recepcióját gazdagította egy kevéssé közismert műve, a Gályanapló elemzésével, és a jog morális kritikájának problematikáját tárta fel a műben.
A konferencia bőséges szellemi tanulsággal szolgált a résztvevők számára, és noha önmagában az előadások egy teljes napi programmal felértek, a nap közös vacsorával zárult, amelynek biztosításáért szintén köszönet illeti a TK JTI-t. A konferencia anyagából 2022-ben – a Jog és irodalom szimpózium hagyományainak megfelelően – tanulmánykötet várható.
