A 36. Országos Tudományos Diákköri Konferenciának Győr városa adott otthont idén április elején. Intézetünk kis létszámban, de 100 %-os elismertséggel szerepelt, ugyanis két hallgató képviselte egységünket, egy versenyzői és egy opponensi pozícióban, mindkettőjük kiváló eredményt hozott haza. Budea Cintia joghallgató “Szabad lesz, Bíró Úr? Avagy a laikus bíráskodás jogelméleti/jogszociológiai kérdései” című dolgozatáért a Jog- és Állambölcseleti tagozatban különdíjban részesült, Auer Bence András joghallgató pedig opponensként vett részt az eseményen, ahol a Legjobb Opponens elismerést nyerte el. Tapasztalatokról, megélésről kérdeztük őket.
- Hogyan érezted magad az eredményhirdetésen, mi volt az első érzésed, mikor gratuláltak az eredményedhez?
Budea Cintia: Felemelő érzés volt. Pláne azért, mert abszolút nem számítottam rá, a szekciónkban kifejezetten magas színvonalú dolgozatok születtek, nagyon jól felkészült hallgatókkal. Nagy örömmel szolgált számomra, hogy különdíjas lettem.
Auer Bence: Ha röviden kellene összefoglalnom, azt mondanám, hogy fáradtan, de tele örömmel. :D Amire a legtisztábban emlékszem az a meglepődés volt, amikor meghallottam a nevemet. Ebben a pillanatban a lábaim pedig már ugrottak is, és a nagy izgalom közepette félregombolt zakóval (amit az átvétel előtt kiigazítottam természetesen, ezzel nyerve pár másodpercet ahhoz, hogy megnyugodjak :D) már fent is voltam a színpadon, hogy kezet rázzak az átadókkal és átvegyem az oklevelem. A viccet félretéve, valóban a meglepettséget tudnám kiemelni, hiszen abszolút nem számítottam rá, és miután visszaértem a helyemre, még egyszer le kellett ellenőriznem a kivetítőt, hogy biztos az én nevem szerepel-e rajta, de szerencsére valóban így volt. A kedves szavakat és a sok gratulációt pedig ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek!
- Mi volt a dolgozat címe, mi volt a személyes motivációd a téma feldolgozása során?
Budea Cintia: A Dolgozatom “Szabad lesz, Bíró Úr? Avagy a laikus bíráskodás jogelméleti/jogszociológiai kérdései” címet viselte. E témával első évben, még Jogrendszerek világa c. kurzuson foglalkoztam, és ez az érdeklődés mindezidáig kitartott. Amikor elhatároztam, hogy szeretnék részt venni az OTDK-n, az is szempont volt számomra, hogy a munkámnak legyen egy empirikus része, és – ha ez nem is tekinthető reprezentatívnak – szűkebb körben a lakosság általános vélekedését integráljam a dolgozatomba, s ennek ismeretében, ezzel összhangban nyújtsak de lege ferenda javaslatot. Úgy gondolom, hogy a laikus bíráskodás aktuális dilemma ma Magyarországon, még akkor is, ha örökzöld téma. Számos ponton kapcsolódik más jogterülethez; érinti a jogállamiság kérdését, a demokrácia és néprészvétel összefüggéseit, eljárásjogi szempontból is több aspektussal bír. Álláspontom szerint a jelenlegi szabályozási modell alaposabb jogszociológiai feltárást igényelne ahhoz, hogy funkcióját megfelelően betöltse, kutatásom pedig szerény hozzájárulás lehet ennek megvalósításához.
- Mi volt a legkönnyebb és a legnehezebb feladat opponensként?
Auer Bence: Ez egy roppant jó kérdés, hiszen azt gondolhatnánk, hogy valaki másnak a munkáját bírálni, értékelni sokkal egyszerűbb, mint egy saját dolgozatot megírni. Ez részben igaz is lehet, ugyanakkor, ha egy igényes véleményt szeretnénk formálni egy önálló tudományos munkáról, akkor saját magunknak is vizsgálódnunk és kutatnunk kell a szerző által választott témában, hiszen így tudjuk csak igazán értékelni a dolgozatban szereplő ténymegállapításokat, a felhasznált szakirodalom minőségét és adott esetben az előre mutató de lege ferenda javaslatokat. Abból a szempontból szerencsés helyzetben voltam, hogy a két dolgozat, amelyet lehetőségem volt opponálni, élesen eltért egymástól, mind stílusban, mind témában, mind pedig minőségben. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy míg az egyik dolgozat a zsűri rosszallását váltotta ki, addig a másik hazavitte az első helyet a szekcióban. Nehezebb feladatom a zsűriből (is) rosszallást kiváltó dolgozattal volt, hiszen tényleg egy olyan írásról volt szó, amelynek valóban nem volt helye az OTDK-n. Teljesen mellőzte a tudományos igényességet. Nem szeretném itt is „ekézni” azt a dolgozatot - megtettem eleget az opponenciámban - ugyanakkor elrettentő példaként megemlíthető például az, hogy egy tudományos munkában (főleg egy OTDK dolgozatban) nem magyarázunk 7-8 soros idézeteket annyival, hogy „ezt gondolta a témáról a költő”. (Ha egyszerűen össze szeretném foglalni a legfőbb problémákat azzal a dolgozattal, akkor azt tanácsolnám mindenkinek, hogy lapozza fel a Jogrendszerek világa, Jogbölcselet és Jogszociológia kurzusok esszé dolgozataihoz kapcsolódó Szerkesztési útmutatókat, és képzeljen el egy olyan dolgozatot, ami az abban leírt követelményeket 100%-ban mellőzi. :D) Emiatt is nehéz feladat egy ilyen dolgozatot értékelni, mivel sosem az a cél, hogy megalázzuk vagy bántsuk azt, aki elkészítette azt a munkát (még akkor sem, ha látványosan hanyagul járt el), ugyanakkor fel kell vállalni azt, hogy az ember kimondja a véleményét, még ha ez adott esetben nem is tetszik a szerzőnek vagy éppenséggel a közönségnek. Elsődlegesen egy opponenciának az objektív, tárgyilagos, tényszerű bírálat a célja, ami pedig adott esetben nem mindenki fülének kedves. De hogy a másik dolgozatról is szót ejtsek egy picit, az volt lényegében az érem másik oldala. Egy igényesen elkészített tudományos írás, amit öröm volt olvasni, megérdemelten lépett fel a dobogó felső fokára. Egy „tökéletes” dolgozat opponálása ugyanakkor szintén rejt magában buktatókat, hiszen a túlságos felmagasztalással elhagyhatjuk az objektivitás vékony mezsgyéjét, ami szintén az értékelés rovására mehet. Összességében azt tudom elmondani, hogy a legkönnyebb feladat megkapni az e-mailt, ami tartalmazza a kész dolgozatokat :D, minden más pedig a maga módján egy kihívás.
Ami pedig a legnehezebb, hogy mind a kritika, mind pedig a dicséret során az arany középutat kövesse az ember.
- Ki volt a témavezetőd, felkészítőd, miben és hogyan segített téged az úton, miért ajánlanád más hallgatók számára is őt/őket?
Budea Cintia: A témavezetőm Prof. Dr. Badó Attila volt. Hatalmas szaktekintély a témában, és nem utolsó sorban emberileg is kiváló mentor. Bármikor, bármiben segített, nyugalmat és magabiztosságot sugárzott. Könnyen tudtunk együtt dolgozni, minden segítséget megadott, amit csak lehetett. Visszatekintve a felkészülésre és a dolgozat megírásának időszakára, bátran kijelenthetem, hogy számomra Ő volt a legjobb döntés. Aki egy magas szakmai és erkölcsi adottságokkal rendelkező oktatót, mentort szeretne, annak mindenképpen csak ajánlani tudom: ez a jogterület sok kiaknázatlan aspektussal rendelkezik, és az empirikus kutatások nagyon nagy értékkel bírnak a különböző dolgozatok megalkotása során.
Auer Bence: Szerencsésnek mondhatom magam ismételten, hiszen Dr. Patyi Zsófia Tanárnővel már ismerjük egymást hosszabb ideje és túl vagyunk pár közös munkán, (beadandók, évfolyamdolgozat és hol van még a vége…) így amikor felajánlotta számomra a lehetőséget, hogy képviseljem az intézetet opponensként az OTDK-n, tudtam, hogy a megfelelő emberi és szakmai hátérrel, támogatással tudok majd nekivágni a felkészülésnek. Tanárnővel részletesen megvitattuk az elkészített opponenciákat és átpörgettük a dolgozatokat is, hogy minél pontosabb véleményt tudjak formálni róluk. Ahogy eddig is, most is sok segítséget és tanácsot kaptam, ugyanakkor sosem éreztem azt, hogy ne bíznának bennem, így a kellő „alkotói” szabadságom is megvolt (ez természetesen a korábbi kooperációkra is igaz). Így összességében csak azt tudom mondani, hogy akár gyakorlatvezetőt kell választani, akár mentort vagy konzulenst keresnek a kedves hallgatótársaim, nyugodt szívvel tudom ajánlani Patyi Tanárnőt. Nem fogják megbánni.
- Egy OTDK-eredmény nem csak egy pillanatnyi dicsőség, néhány napos esemény, de rengeteg munka, felkészülés, odafigyelés, elhatározás. Milyen hashtegekkel jellemeznéd a teljes folyamatot?
#témameghatározás #forrásgyűjtés #olvasás #konzultáció #felmérés #írás #interjú #türelem #összegzés #siker #elhivatottság #objektivitás #hála #öröm #SZTEÁJTK #ÖJJI #36. OTDK #36otdk, #2023 #jogszociológia #együttújra
